Richard Chizmar neve elsősorban a Stephen King rajongók számára lehet ismerős, mivel eddig az egyetlen magyarra fordított műve a Kinggel közösen írt „Gwendy és a varázsdoboz”. Az elvetemültebb könyvmolyok, mint én, azonban ezzel nem elégednek meg. A fickó született tehetség, és valljuk be, ha a horror nagymestere méltatta annyira, hogy közösen írjanak könyvet (aminek alighanem a barátságuk volt az első oka, a második pedig, hogy King Chizmart, a kevésbé híres írót kicsit a rivaldafénybe hozza), akkor mindenképpen megérdemel némi figyelmet.

A 2021-ben megjelent Chasing the Boogeyman több okból is felkeltette a figyelmemet. Először is King aktívan reklámozta a Twitter oldalán. Aztán true crime novel-ként mutatták be, ami minden történetet még hátborzongatóbbá tud tenni. Emlékszem annak idején a Paranormal activity, The Conjuring meg hasonló filmekre, amelyekről azt sugallták, vagy egyenesen állították, hogy igaz történet alapján készültek. Mennyivel hátborzongatóbb volt az egész, ha nem tudtuk magunkat azzal vigasztalni, hogy ezt az egészet csak kitalálták, nem igaz? És még ha a Paranormal activityről ki is derült, hogy teljes mértékben fikció, A The Conjuring tényleg valós események alapján, a Perron család szönyű élményeinek kicsit kiszínezett történetét meséli el. Szóval a Chasing the Boogeyman-nek is adott egy plusz vonzerőt az igazságalap. Ráadásul nekem van egy olyan szokásom, hogy igyekszem nagyon kevés értékelést elolvasni, hogy kerüljem a spojlereket, inkább összértékelés alapján választok könyvet, szóval úgy gondoltam, lesz a könyvben egy kis természetfeletti is. Már csak a cím alapján is ugye.

Először is Richard Chizmar egy kedves, szimpatikus ember. Elég csak azt megemlíteni, hogy minden rajongójának válaszol, és olyan szerényen mesél magáról, hogy az ember egyből megkedveli. Ha valaki egy kicsit beleolvas az élettörténetébe, láthatja azt is, mennyi küzdelmen, szenvedésen keresztül vezetett az útja oda, ahol most van, de ő nemcsak túlélte mindezt, hanem erősebben jött ki belőle, mint amilyen azelőtt volt.  

A Chasing the Boogeyman, az első oldaltól kezdve lebilincselő könyv. Az álmos kisváros, a kényelmes otthon, a szüleihez egy időre hazaköltöző író gondolatai, világnézete, elszántsága olyan atmoszférát teremt, amelyben az ember jól érzi magát olvasás közben. Magunkra ismerünk az alaphelyzetben bemutatott fiatalemberben, aki úgy érzi, övé a világ, szabadon kísérletezik, bontogatja a szárnyait, miközben a szülei támogatását élvezi. Istenem, de szép is volt, nem igaz? Chizmar nagyon kiforrottan ír, ő is az a tipikus mesélő, aki a stílusából adódóan képes szinte bármit élvezhetően elmesélni, egyszerűen jó olvasni. De itt maga sztori is nagyon egyedi. Fenntartja a feszültséget egészen a könyv végéig, és tényleg borzasztóan valóságosnak tűnik. Ez tipikusan az a könyv, amit nem lehet letenni, amiben mindig új és új kérdések merülnek fel bennünk, valahányszor egy kérdésre választ kapunk, szóval nem fog sokáig tartani elolvasni.

Ezt a könyvet olyanoknak ajánlom, akik szeretik a kicsit misztikus thrillereket, és természetesen a true crime rajongóknak. Sötét, kiszámíthatatlan és közben nagyon élvezetes olvasni. Köszönjük Mr. Chizmar!