Két egymást követö nap mentem el megnézni a Düne címü filmet moziban. Nyugi, nem fogok semmit elspoilerezni. Legutóbb. Amikor legutóbb kétszer mentem moziba egy film miatt, 5 Oscar díjjal gazdagodott az év végén. Ez volt a La La Land. (Tehát majdnem 6-ot.)
Talán furcsán hangzik, hogy pont egy romantikus musicalt tartottam elég nagyra ahhoz, hogy kétszer is kifizessem a belépödíjat miatta, de a szubjektív filmélménnyel ellentétben tagadhatatlan volt, hogy semelyik másik film nem tett le annyit a szakma asztalára, mint a La La Land abban az évben. És itt elsösorban az operatöri munkára gondolok, ami nem áll messze a mi hivatásunktól sem.
Sokáig tartott nekem ráébredni, hogy egy filmkészítö szinte ugyanazokkal az eszközökkel operál, mint a fotós, csak ök mozgóképekben gondolkoznak. Amióta ezzel tisztában vagyok, egészen másképp nézek filmeket.
Ezért szeretném figyelmedbe ajánlani a Düne címü filmet, aminek már most merem garantálni az operatöri, rendezöi, makeup, vizuális effektek, zene mixelés és soundtrack kategóriákban az Oszkár díjat. Ez 6 darab, és nagyon esélyes adaptált forgatókönyv és production design terén is. Bár egy összetett poltikai sci-fi-röl van szó, azonban nagyon emlékeztetett a Trónok harcára abban a tekintetben, hogy a müfaji korlátain túlmutatva képes volt egy sokkal szélesebb réteget megszólítani.
Szeretnélek arra ösztönözni, hogy ha nem is ezt a filmet, de a legközelebbit, amit megnézel, tekints minden egyes képkockájára úgy, mint egy fotóra. Figyeld meg, mennyire összhangban van az összes szín, mennyire tudatosan választják meg, mit látsz és mit nem. Hogy honnan látod épp azt, amit nézel. Képzeld el, mennyire lennének árulkodóak ugyanezek a jelenetek hang nélkül. És gondolj arra, ezeket a technikákat hogyan használhatnád fel legközelebb, amikor fotózni készülsz.
Minél tudatosabb vagy, annál hatékonyabban képzed magad.