Az egyik írós discord szerveren volt szó arról, hogy az első mondatban benne kell-e lennie annak a hooknak, ami beránt a történetbe.
Nézzünk meg néhány klasszikust, mielőtt első felindulásból rávágnánk erre valamit:
Szerb Antal: A Pendragon legenda
- My way is to begin with beginning, szokásom a kedetén kezdeni - mondta Lord Byron, és ő csak tudta, mi illik, ha előkelő angolokról van szó.
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A tábornok sokáig elmaradt a présház pincéjében.
Jókai Mór: Az arany ember
Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mérföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő, magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.
Szabó Magda: Az ajtó
Ritkán álmodom.
Sir Walter Scott: Ivanhoe
A régi, vidám Angliának azon a kedves táján, amelyet a Don folyó hullámai öntöznek, valamikor réges-régen hatalmas erdő nyújtózkodott - majdnem egészen elborította a gyönyörű dombokat és völgyeket Sheffield és Doncaster bájos kis városa között.
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Az erdő barna, tűlevélszőnyeggel borított földjén hasalt, állát összefont karján támasztva; magasan a feje fölött, a fenyők csúcsán motozott a szél.
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursely úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak.
Émile Zola: Nana
Kilenc órakor még üres volt a variétés színház nézőtere.
Vu Cseng-en: Nyugati utazás
Tudni való, hogy az ég s a föld számai szerint százhuszonkilencezer-hatszáz esztendő alkot egy világkorszakot, egyetlen világkorszakban pedig korszak tizenkettő foglaltatik, mármint a patkány, a bika, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a kos, a majom, a tyúk, az eb s a vadkan tizenkét ága szerint.
Szándékosan igyekeztem félig-meddig olyan szerzőktől olyan műveket válogatni, melyekről az iskolában tanultunk, vagy melyek kötelező olvasmányként szerepelhettek a listában. A Harry Potter meg annyira kultikus, hogy csak azért is beletettem. Az orosz irodalom kimaradt, amit sajnálok, ennek az az oka, hogy ugyan elég szép magángyűjteményem van könyvekből, sajnos orosz szerzőktől alig van valami, Bulgakov Mester és Margaritája csak angolul van meg, pedig azt még szerettem is.
Szóval... vágjunk bele. Kár, hogy nem beszélgetés ez, kíváncsi lennék, ki melyik művet tenné el magától messzire az első mondat alapján, és melyiket olvasná tovább.
Menjünk sorban. Szerb Antal egyik legjobban sikerült regénye A Pendragon legenda, nekem a gimnáziumi töritanárom ajánlotta, amikor a rózsakeresztesekről volt szó órán, a témazáróban plusz pontot is ért, ha meghivatkoztuk a művet. Ezért olvastam el, mert ha valaki ezt az első mondatot a képembe tolja, hát lehet, hogy (16 évesen) szimplán megköszönöm neki a lehetőséget és megyek tovább. Lord Byron neve kellene, hogy berántson? Vagy az angol szöveg, ami mögött ott a fordítás is? Nem tudom, engem ez így önmagában nem fogott meg. Pedig nagyon jó könyv.
Gárdonyi Géza művének amúgy az alcíme az, hogy "Bornemissza Gergely élete", ami tök jó, de nem visz közelebb ahhoz, amiről aztán valóban szól a regény. Ez amúgy egy jó könyv szintén, anyával közösen olvastuk annak idején és nagyon szerettem, különösen Sárközit, a cigányt, mint comic-relief karaktert. Szerintem, bármennyire banális is, ennek a regénynek jó az első mondata. Meglibbent egy képet az olvasó előtt, amit szeretnél teljes egészében látni, tudni akarod miért a patakban fürdenek, kik ők, hol vannak a szüleik, stb...
Márai Sándornak ezt a regényét imádom! Nagyon élveztem annak idején olvasni, és most, hogy levettem a polcról, újra kedvet kaptam hozzá. De nem az első mondattól, hanem mert tudom, miről szól, hogy mennyire izgalmas és érdekes, annak ellnére, hogy két ember beszélgetésén kívül kb semmi sem történik az egész cselekmény alatt. Zseniális, de nem az első mondata miatt.
Jókai és a "kedvenc" regényem tőle... Oké, amikor ő írt a terjedelemre adták a pénzt, nem a minőségre, ezt tudni kell. Ezt a hosszú mondatot most még érdekesnek is találtam, bár a homlokom ráncoltam, miközben begépeltem. Lehet, hogy így, tíz évvel azután, hogy kötelezőként szó szerint kínkeservvel olvastam el, most még élvezném is? Jókaival ez a baj. Nagyon jól megalapozza az első mondat a hangulatot, totál félelmetessé vált számomra a Duna, hatalmasnak, monumentálisnak és szörnyűségesnek tűnik nekem, és bizonyára ez is volt a célja a szerzőnek. Szóval ez átjött és az a helyzet, hogy talán adok neki egy esélyt a közeli jövőben.
Szabó Magdát nagyon szeretem, nagyszerű írónő, csodálatosan ír. Az ajtót imádtam, és az első mondatától az utolsóig, mint egy szivacs próbáltam átélni azt, amiről a regény szól. Ennek a regénynek nagyszerű az első mondata. Abszolút érvényesül, hogy a kevesebb néha több. Mert szinte érzem a "de" szócskát a mondat végén és várom a folytatást.
Az Ivanhoe-nak legalább négyszer nekifutottam különböző években, először kiskamaszként, aztán a gimi elején újra, aztán gimi alatt még egyszer... Soha nem értem el a végére, mert sajnos nagyon lassú a cselekmény és egyszerűen nem indul be. Az első mondata sem egy nagy durranás, kis földrajzi bevezető a környezetről, kedélyes, kedves hangvételben, azt a látszatot keltve, hogy ez itt egy nőknek szóló kis csajos valami lesz, ami... hát nem is annyira igaz, bár azt hiszem, Walter Scott a maga idejében olyan volt, mint ma Nicholas Sparks, csak nem volt nyálas. De ez lehet, hogy nem így van, fogalmam sincs miért gondolom ezt.
Hemingway első mondatától viszont kifejezetten lázba jöttem, szeretném tudni, ki fekszik a tűlevelek között és miért van ott, szóval szerintem az egy jó kezdés. Amúgy ezt a regényt nem olvastam, viszont klasszikusnak számít, amennyire tudom. Úgyhogy talán elolvasom, ha nem is idén de valamikor nem túl sokára biztosan.
Rowling első mondata sejteti, hogy itt valami fordulat lesz hamarosan, ami miatt érdekes kezdésnek gondolom. Ugyanakkor annak idején nem ez motivált arra, hogy elolvassam a sorozat első kötetét, hanem az a mélységes utálat és ellenszenv, amit az általánosiskolai osztályfőnököm táplált a könyv iránt. Szerinte ez nem tízéves gyerekeknek való, nos... szerintem meg nagyon is! Feszeget olyan kérdéseket, amikről ennyi idősen már érdemes beszélni, mindezt teszi a gyerekek számára érthető köntösben, izgalmas, varázslatos világban, mely nincs is messze a sajátunktól, csak Skóciába kell utazni érte. Szeretem a Harry Potter könyveket, ezért nyilván elfogult vagyok. Nekem az első kötet első mondata tetszik, de lehet, hogy másnak nem fogja megadni azt az érzést, hogy hmm, ezt szeretném tovább olvasni.
A Nanát sem olvastam, pedig rendkívül híres mű. Az első mondat sok kérdést vet fel bennem: miért üres? Nem lesz talán előadás? Nem keltek el a jegyek? Mi történhetett itt? És én személy szerint akarom tudni a választ ezekre a kérdésekre. Lehet, hogy elolvastam volna már korábban, ha gimiben irodalom órán nem csak műfaji besorolást meg pár lehangoló mondatot mond róla a tanár, hanem például felolvassa az első néhány mondatát.
Szegény Nyugati utazsról, ha ez alapján a mondat alapján kellene eldöntenem, hogy elolvasom-e, akkor valószínűleg sosem rágtam volna magam át rajta. Brutálisan terjengős és nagyon nehezen követhető. Jókai első mondata is hosszú és sok információ van benne, de egy megfogható "dologról", egy folyóról ír, míg Vu Cseng-en az időről, ami már önmagában is elég absztrakt. Úgyhogy... ez alapján biztosan félre is tettem volna azzal, hogy ez nem nekem való. Ezt a művet azonban olvastam, és bár rettentő fárasztó volt a végére, összességében tetszett.
Ezek után lesz jobb, ha némi következtetést vonunk le. Először is: ahogy borító, úgy első mondat alapján sem szabad megítélni egy könyvet. Mert az első mondatnak már nem biztos, hogy marketing vonulata van, ami segíti, hogy akard olvasni. Szerb Antal esetében biztos, hogy nincs erről szó. Ma már lehet, hogy az első mondat alapján többnyire nyerne egy könyv, mert a szerzők egy része tudatosan figyel már erre is, De régen más volt az, ami magával hozta azt a hookot. De ez alapján megítélni nem szabad egy teljes regényt.