Két regény után az élet

Két regény után az élet

Nov 22, 2021

Múlt héten azt mondtam, már neki is fogtam a harmadik regényemnek, ami igaz is, csak két javítás alatt álló másik mellett sokkal nehézkesebben haladok, mint eddig bármikor. Plusz megint itt vannak a szigorítások, a rossz idő, meg egy csomó frusztráló dolog, amiben élni is kevesebb kedve van az embernek, nem hogy még írni.

Az utóbbi napokban inkább az olvasásba menekültem a minket körülvevő, egyre borúsabb valóságból, amiből engem még a gyermekem az, aki ki tud zökkenteni. Nem olvasok újságot, nem nézek tévét és rádiót is csak akkor kapcsolok, ha már minden kötél szakad, mert a félelemkeltéstől hányingerem van és csak mélyebbre taszítana egy lelki nyomorral töltött gödörbe, aminek a szélén táncolva élek (és szerintem nem csak én, hanem más is) úgy 2020 márciusa óta. Nem akarok sem politikát, sem vakcinákat belevinni az írásba, ezért ezt itt és most abbahagyom, a lényeg, hogy elkeserít a helyzet.

Egyszer már elengedtem a Hét év nélküledet, de többen rámutattatok, hogy bizony annak a regénynek még fognom kell a kezét, gyomlálgatnom kell. Lassan sikerül abba az állapotba hozni a dolgot, hogy visszatérhessek a heti frissítésekhez.

A Viharos újrakezdés egyelőre csak proofon van, a bétáztatás és korrektúra majd akkor veszi kezdetét, ha a Hét év készen van.

És akkor ott a harmadik, a Steampunk fantasy, amivel szó szerint kínlódok most, mert ugrálok egyik regényemből a másikba. Amíg csak kettő között "cikáztam" addig még elvoltam, mert ugyan különböző történetekről van szó, mégis... legalább a világ a mi világunk volt, ami miatt nem volt nehéz Londonból "átlépnem" Skóciába, majd vissza, a self-insert is több volt mindkét regényben. Itt már tényleg szinte semmi sincs, ami hozzám köthető, a női főszereplő egy gyermekét egyedül nevelő özvegy, a férfi pedig egy a világukban híres zenész. Szóval... Itt max a gyermek az, akit hozzám lehet kötni, más már aztán tényleg nincs.

Úgyhogy ez van, bevallom: elővettem a keresztszemes kézimunkámat, és azon dolgozom, miközben a bétázás zajlik, a hónap végéig max annyit fogok még írni, hogy a NaNoWriMo bingókártyámon egy sort/oszlopot kilőhessek és a magyar szerveren ezért megkaphassam a matricámat. És ez most halálosan komoly. Nem megy, és nem is erőltetem. Inkább olvasok és kritikákkal bombázok mindent is, amit elolvastam, főleg Merengőn.

Enjoy this post?

Buy brompton a coffee

More from brompton