Szóval az van, hogy kiolvastam a "Végzet ereklyéi" (ezen a magyar fordításon még mindig nevetek magamban) sorozat első három kötetét.
Első körben szeretném leszögezni, hogy nem célcsoportként olvastam, ebből kifolyólag feltűntek olyan dolgok is, amiket egy tizenöt/hat éves kamasz talán még nem venne észre, vagy nem úgy értékelne, mint egy lassan 30 éves (igen, ennyi leszek idén, oh shit...).
Szóval a világépítés, a fajrendszer pazar, azt nagyon szerettem benne, mert egyedi, érdekes és abszolút konzekvens volt, nem voltak benne lyukak, amik miatt zavarosnak éreztem volna a köteteket. Ez mindenképp piros pont, mert szerintem piszkosul nehéz ilyesmit kitalálni és kézben tartani.
Ami viszont még spoiler-mentesen leírható negatívum, hogy a főbb mellékszereplők jellemében több fejlődést tapasztaltam, mint a főszereplő pároséban. A Csontvárosban megismerjük Claryt és Jace-t valamilyennek, és hát... az Üvegváros végén is kottára ugyanolyanok, mint az első kötet első oldalán. Nincs fejlődés. Isabelle, Alec és Simon fejlődnek, vagy legalább mozdulnak valamerre, mint ők ketten, ami elég kínos szerintem.
Maga a cselekmény tipikus tini fantasy, a főhősről kiderül, hogy nem az aki, hanem különleges és ezzel meg kell küzdenie, miközben a világot fenyegeti valamiféle főgonosz, aki általában valamiféle ideológiát képvisel, jelen esetben a rasszizmust. Van benne egy LGBTQ+ mellékszál is, nincs túlzottan kibontva és ráerőszakolva az olvasóra, szerintem rendben is van.
És akkor innentől SPOILER ALERT! Szóval ha még nem olvastad, akkor innentől csak saját felelősségre folytasd.
Fú, hát a Csontvárosban még érdekesnek találtam, hogy az E/3-as narráció végig csak Clary szemszögét mutatta, hiszen az volt az érdekes, hogy ő hogyan dolgozza fel az új helyzetet, hogyan éli meg, hogy valójában árnyvadász.
DE ha a következő két kötetben nem szerepelt volna más szemszög, akkor azt hiszem, meg is bolondultam volna. A Csontváros végén abban reménykedtem, hogy Clary és Jace elengedik egymást, kialakul köztük a testvéri kapcsolat. Valahogy a végén a motorozós jelenet erre utalt. Csakhogy igazából nem ez történt. Mert nem sikerült túllépniük egymáson és a szerző végig tolta ezt az incest-szagú szálat, smároltatta őket a Seelie Queen előtt, aztán az Üvegvárosban már majdnem össze is feküdtek. Mindezt úgy, hogy az olvasó is és ők is meg voltak győződve róla, hogy ők ketten testvérek. Oké, a Hamuváros végén, amikor Inquisitor Herondale meghal, volt némi utalás arra, hogy esetleg ez nem így van, hogy lehessen még egy köteten keresztül húzni az olvasók agyát... Szóval szerintem ez gáz volt, ezt sokkal erkölcsösebben is megoldhatta volna Clare. Engem emiatt is, illetve a 0 jellemfejlődés miatt is Clary és Jace kifejezetten idegesítettek.
Alec coming outját és Magnusszal való kapcsolatát viszont nagyon is jól kezelte a szerző, az piros pont, az nagyon is tetszett.
Viszont volt néhány plothole, ami szemet szúrt:
Simon ugyebár a Hamuváros cselekménye során vámpírrá válik, amit nagyon nehezen képes elfogadni, és egészen addig, amíg nem lesz belőle Daylighter, nem is igazán tud mit kezdeni a dologgal, nem csatlakozik Raphaelhez és a többi vámpírhoz, és hasonlók. Nehezményezi, hogy örökre 16 éves marad, nem tud továbblépni a még nem felnőtt de már nem is gyerek állapotból. Aztán az Üvegváros végén valahogy ez egyik pillanatról a másikra változik meg, nincs átmenet, Simon már boldog vámpír. Valahogy arról is megfeledkezik a szerző, hogy ugyanebben a kötetben Simont Raphael száműzetésre ítélte, mert a fajuk veszélyesnek találja őt amiatt, hogy kimehet a napra. Megölni nem fogják, hiszen Clary a homlokára rajzolta Káin jelét, de örök bujdosásra ítéltetett. Na, gondoltam, ez lesz akkor a bittersweet rész, de nem! Simon a kötet végén kijelenti, hogy ó, ő hazamegy, elvégzi a középiskolát és még egyetemre is megy. Oké, vannak olyan emberek, akik 26 évesen is úgy néznek ki, mintha 16 évesek lennének, szóval ez még nem annyira para. De az, hogy évekig egy helyben marad, ráadásul otthon, mintha nem kellene bujkálnia a többi vámpír elől, az már elég anomáliát keltő. Simonnal kapcsolatban egy problémám volt még: valahogy úgy éreztem, hogy mintha Clare akart is volna neki másik love interestet meg nem is. Behozza Maiát, akit úgy emleget, hogy tetszik neki Simon, de erre vonatkozóan SEMMI valós megnyilvánulás nem történik, így az egész lóg a levegőben.
A másik plothole az az a szerintem végtelenül morbid és bizarr dolog, hogy az öngyilkos Celine Herondale hasából Hodge kvázi házilag kicsászározza Jace-t 8 hónapos magzat állapotában. Ez azért gáz, mert egyrészt a magzat 36 hetes koráig koraszülöttnek számít és nagyon speciális ellátást igényel, amit egy, esetleg két férfi aligha képes otthoni körülmények között megvalósítani, másrészt akárki is találta meg a kismama holttestét, furcsa, hogy nem vette észre, hogy látványosan kisebb a pocakja holtában, mint egy 8 hónapos terhes nőé. Eddigre a magzat már kb 3 kg-os, ami miatt már látszódina kell annak, hogy hiányzik a baba a pocakból akkor is, ha a magzatburok, magzatvíz és méhlepény ott maradtak (nyilván, hogy komplett császárt nem végezhetett Hodge, arra nem lehetett ideje. Plusz nem tudom, ezek szerint a gyógyító rúna működik halotton is, mert a hasi felmetszést sem vették észre azok, akik megtalálták Celine holttestét. Oké, ez nyilván egy 16 éves számára nem szúr szemet, bár bioszból már tanul egy keveset az emberi testről és a várandósságról, ami alapján felmerülhetnének kérdések ezzel kapcsolatban.
A harmadik dolog a kardhoz kötődik, amit Valentine Csontvárosból lop el és végrehajtja rajta a rituálét, hogy démonidézésre használhassa. Az Üvegváros végén ezt a kardot használja fel, már átalakított állapotában arra, hogy megidézze Razielt. Na már most... a logikus az lenne, hogy vissza kell ehhez fordítania a kardon végzett rituálét és ez egyértelműen nem történik meg. Oké, kicsit áztatja Clary vérében, aztán Jace vérében is, de nincs kimondva, hogy akkor ezzel a kard megtisztult és alkalmas arra, hogy Razielt megidézhesse vele. Mégis, csont nélkül összejön neki, ami számomra furcsa volt, én inkább arra számítottam, hogy Raziel helyett mondjuk Asmodai vagy valami egyéb főfőfő démont sikerül előkerítenie vele, amin maga is meglepődik és csak mégnagyobb bajt zúdít a világra. Vagy hogy semmi sem történik és felsül.
Több plothole nincs, de egyéb idegesítő tényező volt a Jocelyn + Luke szerelmi szál furcsa beteljesülése az Üvegváros végén, konkrétan az a jelenet, amikor Lucian végre szerelmet vall a nőnek, majd választ nem kapván elmegy az Accords Hallba tanácskozni. És mi Jocelyn indoka? Miért nem vallja be ő is az érzéseit? Hát az az egetverő marhaság, hogy Luke karrierje bizonyára elég fontos ahhoz, hogy inkább csendben maradjon és háttérbe húzódjón. A szőke nőkre szokták azt mondani, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de hát könyörgöm!!! Az a pasi 20 évet várt, hogy beszélhessen az érzéseiről, és erre az a válasz, hogy áhh a karrier fontosabb?! Jesszus! Hát ennyi idő után, ha Jocelyn tényleg képes viszonozni az érzéseit, szerintem a világvége sem elég jó indok arra, hogy erről hallgasson! Oké, az összeborulás is talán túlzás lett volna, de őszintén szólva valahogy az jobban beleillett volna a képbe, mint ez.
Zárásként azt tenném még hozzá az egészhez, hogy ugyan valamelyest kiégtem a fentiek miatt, de elég fordulatos és izgalmas olvasmány volt ahhoz, hogy ezekkel együtt se unjam, és mondjam azt, hogy "Na jó, én ezt inkább nem olvasom ki!".