"Nekünk van ilyen álláspontunk, ezt úgy hívják, hogy a béke. Mi nem egyik vagy másik háborúzó fél oldalán állunk, mi a béke oldalán állunk. Minden lépés, amit teszek, és amit a magyar kormány tesz, azt a célt szolgálja, hogy minél hamarabb legyen azonnali tűzszünet, és minél hamarabb kezdődjenek meg a béketárgyalások" - ezt írta ki a Facebook falára 2022 május 7-én a szegény ember Francis Fukuyamája, aki azt hitte 2022 április 3-án, hogy véget ért a magyar történelem.

Emlékezzünk egy ókori, európai bölcsességünkre: "Si vis pacem, para bellum!" azaz, "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!" - ez a Julius Ceasarnak tulajdonított mondás egy IV. századi római történésztől, Publius Flavius Vegetius Renatus által maradt ránk. A latin kifejezés évszázadokon át keresztül azt üzente az európaiaknak, hogy a béke feltételeinek megteremtéséhez a háborúra való felkészülés és esetleges szükségességének belátása is hozzátartozik.

Többek között ez a régi tapsztalat tartotta több, mint 70 éven át békében Európát és a világot a nagyhatalmak nukleáris potenciáljának árnyékában (lásd még: hidegháborús fegyverkezési verseny a 20. században). Miután Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke úgy ítélte meg, hogy nukleáris konfliktust senki nem fog vállalni, beküldte kommandósait a Krím-félszigetre és Kelet-Ukrajna egy részére 2014-2015-ben. Egy olyan ország ellen követett el katonai agressziót, amelynek függetlenségét és területi egységét egyébként maga Oroszország is elismerte az 1994-es budapesti memorandumban.

A második világháború után ez volt az első, független állam ellen elkövetett katonai agresszió és anschluss Európában. Orbán úr, önnek ezzel nincs problémája? Mégis, hogyan gondolja azt a békét? Nem lehet, hogy csak blöfföl? Vagy hívjam inkább Neville Chamberlainnek, aki Hitlerrel akart békét kötni majd jött München 1938-ban? Esetleg nevezzem Angela Merkelnek, aki a Krím megszállása után is tovább engedélyzte a német vállalkozásoknak az orosz agresszorral való üzletelést, majd jött február 24. és a bucsai utcákon hetekig kint heverő kivégzett ukrán civilek látványa?

Egy ilyen béketárgyalás nem megoldás, mert az agresszorral kötött hamis alkuk csak az agresszort bátorítják. Többek között ez az egyik fő tanulsága az elhibázott német Oroszország-politikának is, ahogy ezt február 24. után már tisztán látjuk. Az agresszor csak az erőből ért, ellenkező esetben beküldi katonáit egy szomszédos, független állam területére, mint ahogy az 2022 február 24-én Ukrajnában keletről és északről megismétlődött.

Egyébként pedig, mindannyian a béke oldalán állunk, Európa népének többsége a béke és ezért az Ukrajnának nyújtandó katonai segítségnyújtás mellett áll, mert a veszélyt racionálisan érzékelő ember tudja: béke akkor lesz, ha az agresszor, Oroszország térdre kényszerül, hadserege kitakarodik Ukrajnából és nem lesz képes a belátható időn belül újabb katonai agressziót elkövetni szomszédai és ellenségei ellen. Mert Oroszország ellensége hivatalosan is az összes NATO és EU ország és ön is, kedves olvasó.

Persze, ne legyünk naívak. Orbán, a nyugat-európai populista baloldal az ukrán-orosz háború alapvető félreértéséből fakadó békepárti álláspontját keretezte át az illiberális, maffiaállami magyar viszonyok közé - nem véletlen, hogy milyen sok, elvileg baloldali, de konzervatívabb szavazó is rezonált rá háborús politikája támogatásával - mert számára ez az egyetlen narratíva, amellyel még valamennyire el tudja hazudni Putyin-pártiságát a tömegek előtt. Orbán ugyanis ebben a háborúban már régen oldalt választott, amikor a 2010-es években Gazprom vagy a Paks2 titkos szerződésekkel korrumpálta magát és a magyar politikai elit nagy részét és zsarolt, fogott ember helyzetbe hozta magát Moszkva érdekei mentén. Mi az, hogy nem áll egyik oldalon sem? Ez nevetséges.

Orbán állításával szemben a helyzet az, hogy ő minden lépésével nem a tűzszünet és a béke mellett, hanem Európa egysége ellen, Oroszország érdekében politizál. Másképp: nem a béke, hanem a háborús agresszor oldalán áll. Szavai jelentéktelenségét is eképp kell értelmezni, Orbán persona non grata európai státuszából. A propaganda mindezt odahaza ellensúlyozza, de valójában egyszerűen nem érdekes már, mit mond, a helyén kezelik. A megoldás kulcsa a magyar választók kezében van, akiknek minél nagyobb tömegekben kellene felismerni, hogy nagyon csúnyán megvezeti őket a hatalom és az őket segítő kollaboráns ellenzék. Az orosz-ukrán háború ezt minden nap elteltével egyre világosabban megmutatja.

"Ha békét akarsz, készülj a háborúra!" - a IV. századi római történész mondása éppen ezért érvényes üzenet a rendszeritikusan gondolkodó magyar állampolgárok és egy eljövendő, valódi, rendszerkritikus ellenzék számára is. A magyar demokrácia és jogállam ugyanis magától nem fog helyreállni, ezért ezt a demokratikus küzdelmet nem fogja tudni megúszni a magyar választó és pártjai sem, ha újra európai viszonyokat akar hazájában. Mindegyik régiós országban évek óta folyik már ez a civilizációs küzdelem, Magyarországot sem fogja kikerülni. Legyünk hát optimisták, lélekben készüljünk fel egy új rendszerváltásra és minden eshetőségre!