Eridj 6. hetének második fele (Jan 15-18 között) így alakult:
A tervezett pozíciós gyakorlást végül se szombaton se vasárnap nem tudtam megtartani, mert nem fért bele se az időmbe, se a kutya terhelhetőségébe igazán. Cserébe szombaton és vasárnap is 3-szor sétált már!
Sőt, szombaton egy nagy, 40 perces sétára is elmentünk és csináltunk pár szuper képet.
Vasárnap pedig már nem hogy magától szállt a liftbe, de egyenesen rohant befele.
A liftben utazás is egyre lazábban megy, többnyire végigüli és megvárja a kiszállásnál is az engedélyt. (Néha azért még mozgolódik és siet kifele, de szépen alakul).
Az éjszakai randalírozás / nem pihenés is elmúlt közben, nagy erőfeszítések nélkül: Ha fekvés idő van, akkor beterelem magammal a hálóba és onnantól alszik reggelig.
Szintén nagyon örvendetes fejlemény, hogy amióta rendszeres lett a séta, benti kakilás egyáltalán nem volt, pisi is csak elvétve, de 1-2 hét alatt valószínűleg az is eltűnik, ahogy beáll teljesen a napi rutin.
Ami a Krisztire történő morgolódást illeti, már 1 nap után minimálisra csökkent és onanntól elkezdtük azt is, hogy Kriszti falatot hoz neki akárhányszor bejön (amíg morgolódott ezt nem csináltuk), hogy teljesen átalakuljon, amire "számít" a megjelenésével.
Tesztelgettük közben azt is, hogy mi boríthatja ki a bilit nála Kriszti ügyben (szeretném azért megfejteni) és valóban úgy tűnik, hogy feszül attól ha egymással foglalkozunk és nem vele.
Azzal az égvilágon semmi problémája nincs ha mindketten simogatuk, vagy csak Kriszti, (sőt vasárnap már Krisztivel is próbált játszani!), ahogy azzal sem ha például eszünk (az elég izgi ugye), de ha mondjuk átöleljük egymást vagy ilyesmi, az nem tetszik neki annyira. Nincs ezzel se semmi komoly gond, elkezdjük kompenzálni ezért a "kellemetlenségért", (falatok/simi osztás miközben Krisztivel is bújunk), ha meg balhézik a figyelemért, akkor pont az ellentétjét fogja elérni (ott hagyom).
Volt viszont olyan incidens hétfőre, hogy megugatta Krisztit úgy. hogy enm voltam bent, arra azt találta ki, hogy szól neki előre, hogy jön, hogy ne lepődjön meg és így az ugatás is elmaradt.
Szintén felírhatjuk a haladás listára, hogy egyre kevésbé zavarják a kinti és a szomszédból jövő zajok, szombat este végigpihente az egyik szomszéd üvöltözését, ahogy az utcán is egyre ritkábban ijed meg a különböző hanghatásoktól (autók, beszélő emberek, stb.). Gyanítom, hogy az ő zajérzékenysége igazából az alap önbizalmából származott (vagy az erősítette fel nagyon) és ahogy egyre kevésbé fél, úgy tudja egyre könnyebben megszokni vagy figyelmen kívül hagyni a zavaró hangokat.
Hétfőn (január 16) esett az eső megint, amit egy picit már jobban visel bentről, de a reggeli sétát nagyon gyorsra fogta, azonnal pisilt és kakilt és tepert is befele. Gyanítom, hogy az eső mellett az előző 2 nap 3-3 sétája is sok lehetett kicsit hirtelen, szóval hétfőre csak 2 gyors kört tartottunk reggel és este.
Cserébe viszont volt 2 benti gyakorlásunk (a Krisztis történéseken kívül). Az egyik pihenés /SOTD, (amiben már nagyon profi!), a másik pedig pozíciós.
Mivel az ülést már tökélyre fejlesztette, sétákon is elő-elővesszük, meg etetéskor, indulás előtt, liftben is, ezért rámentünk a fekvésre és a helyben maradásra kicsit, plusz elkezdtem a nyomáshoz (érintések, igazítás) szoktatását is pozíciós gyakorlás közben. Ez nagyon fontos egy félős, önbizalomhiányos kutyának és ha jól csináljuk, akkor nagyon sokat segít is az önbizalmán.
Látni fogjátok a videón, hogy rendezkedek kicsit, mert szeretném, ha több szögből/irányból is gyakorolnánk. Sokszor alulértékelik ennek a fontosságát, minél több képből lát, vagy tapasztal valamit egy kutya annál stabilabb lesz az a "tudás"/gyakorlat/feladat.
Azt is látjátok, hogy ez az elején nehézséget is okoz neki, ez normális, és pont ezért csináljuk, mindent csak elkezdeni nehéz.
Szintén látni fogjátok, hogy a "nyomást" (hogy hozzáérek közben) sokáig elkerülni akarja, megijed tőle, mert nincs önbizalma és ki akar térni egy igazából veszélytelen inger elől, de ahogy rájön, hogy meg tudja oldani a feladatot és az érintéstől nem lesz semmi baja, csökken az ellenállás. Pont ez a lényege a gyakorlatnak, a célzott önbizalomhoznöveléshez ez a 2 dolog kell: Egy (reálisan belőtt) probléma/akadály/valami kellemetlenség és a megoldás, a sikerélmény. Tehetném azt, hogy nem piszkálom, minden csak a komfortzónáján belül történik, de akkor sokkal lassabban haladna és nehezebben tanulna meg megbírkózni az ilyen kellemetlenségekkel.
Nézzétek meg a fekve helyben maradást a végén, ez volt a második gyakorlásunk, az elsőnél épp hogy lefektettem egy-kétszer.
Hétfő esti sétán volt egy kis balesetünk: Ahogy mentünk ki a házból, a bejárat előtti lépcsőn jött fel egy nagyobb darab szomszéd és Eridj úgy megijedt, hogy szabályosan leugrott a korláton át (durván 1,5 méter magasságról beszélünk). Szerencsére lehajolva pont tudtam úgy tartani a pórázt, hogy leérjen a lába a földig és ne a levegőben lógjon. Kriszti velünk volt, úgyhogy leszaladt és lent átvette a pórázt. Ezután megnyugodtunk kicsit és egy rövid kör után fel is mentünk.
Ezt azért osztom meg, mert egy félős kutyától bármikor jöhet olyan reakció, amire nem számítasz. Őszintén nem gondoltam volna, hogy képes inkább leugrani mögöttem, de a reflexeim szerencsére jók voltak. Ha itt megijedek és elengedem a pórázt, lehet, hogy pánikban addig fut ameddig végleg ki nem merül vagy el nem üti egy autó, vagy elrejtőzik a sötétben úgy, hogy nem találjuk meg. Úgyhogy megint aláhúznám, hogy akármi van, kapaszkodunk szorosan a pórázban, aztán majd megoldjuk a helyzetet és megnyugszik mindenki. Másik tanulásga a történetnek, hogy a kapu szabály nem hülyeség. Nem foglalkoztam eddig vele Eridj-gyel, de innentől utánam jön ki minden ajtón, ha körbe tudtam nézni és nincs semmi "veszély". :)
Keddre (január 17) hosszabb séta volt tervben és egy újabb találkozás Julcsival és Maszattal.
Ez is nagyon szuperül sikerült, az első pár percét a délutáni sétának még idegből rohanva/húzva tette, de utána szépen megnyugodott, tudtunk lazán sétálni és még Julcsitól is elfogadott pár falatot.
Az esős idő amúgy nem könnyítette meg ezeknek a napoknak a sétáját (nagyon nem szereti, ezért jobban is húz, menekülne haza), ráadásul újra találkoznia kellett a félelmetes törcsivel (korábbi tapasztalatai nem jók). Az első 1-2 törcsivel áttörlés még okozott kis morgolódást, de szépen kezdi megszokni ezt is.
Január 18 szerdára tervezek újabb Julcsis kört, de előtte még tartottunk délelőtt bent 2 gyakorlást:
Az első gyakorlásnak az volt a célja, hogy a rámtapadást és a figyelem kiharcolását tornázzuk lefele, mert az még egy akut probléma most. Kelleni fog, hogy egy kicsit "növeljük a távolságot" közöttünk, ha állandóan rám van tapadva és folyamatosan az én figyelmemet akarja kiharcolni, akkor egyrészt konfrontálódhat kutyákkal vagy Krisztivel is pl. ha úgy érzi meg kell küzdeni vele a figyelmemért (meg nem is egészséges a matrica üzemmód). Másrészt pedig nyitni is nehezebben tud mások felé. Szóval elérkezett az idő, hogy elkezdjen szabályokat is tanulni és akkor kap figyelmet tőlem, ha nem ő harcolja ki és nem is sajátíthat ki, nem lökheti félre Bellát vagy Krisztit. Mielőtt elkezdtem videózni pont ezeket csinálta (felugrált rám és ellökte Bellát ha hozzáértem). Reméltem, hogy meg tudom mutatni az elejéről, de túl gyorsan abbahagyta és megértette miről van szó. :) Felküldtem a kanapéra és lefeküdt, türelmesen várta, hogy odamenjek hozzá lesimizni. Azért rendezkedek a szobában közben, mert ezt is normalizálni akarom. NEM MINDIG VELE FOGLALKOZUNK. Ha pakolászok vagy akármi, nem kell a popómban lenni közben.
A második gyakorlás újra pozíciós volt, újra birizgálással, "nyomással". Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos felkészíteni a kutyát ilyen dolgokra is. Nem az engedelmes munka itt a lényeg (mondjuk annak sem árt), hogy tartsa a pozíciót akkor is ha piszkálom, hanem hogy nem történik semmi baj, nem kell pánikolni, jó amit csinál és jól is jár vele, a zavaró dolgokkal egyre kevésbé foglalkozzon. Ez a tapasztalat kell majd neki a mindennapokban, kint is, hogy pl. utcán, idegen helyen le tudjon ülni miközben elhaladnak mellette, ki tudjon jobban zárni "kellemetlen dolgokat" és egyre több önbizalma legyen. Addig fogom birizgálni az ilyen gyakorlásokon, amíg stabilan, bátran nem tartja majd magát (és nem ugrik el) az akármilyen pozícióban (ül-áll-fekszik). :)
Ma egy hete hogy minden nap sétál és elégedett vagyok azzal, ahol tartunk. Ha újra szebb idő lesz, a felfedező kedve is nagyobb lesz kint. Innen folytatjuk, a következő napokban fogunk szabályokat és türelmet gyakorolni, és ha minden jól megy, egyre többet fedezünk fel közben a világból is.