Pokróc 16. alkalma (2023 február 7) arról szólt, hogy újra megpróbáljuk elhagyni a kennelt és ezúttal sikerült is.
Az volt a terv, hogy 2 kör gyakorlást tartok, az elsőben "bemelegítem" odáig, hogy stabilan eljöjjön a nyitott ajtóig és ne akarjon azonnal visszafordulni, másodikban pedig erről a pontról elmozdítom már pórázzal és elmegyünk a pár méterre található kifutóig.
Röviden: Próbáltam minimalizálni a stresszt és az ellenállást a kijutáshoz, hogy minél több lendülettel menjünk ki és minél kisebb eséllyel pánikoljon be közben.
Az első kör pontosan úgyis zajlott ahogy elterveztem, annyi különbséggel, hogy az első póráz rátételnél a lábára is rátekeredett, szóval leszedtem gyorsan és újra nekifutottunk. Második póráz feltétel tökéletesen ment már, végig lassan sikerült ráereszteni a hurkot és semmi stresszel nem járt már így.
A tálat felhasználva szépen el is jutottunk többször a nyitott ajtóig és egyre hosszabb időt is töltött már ott visszafordulás nélkül, úgyhogy 1 perc szünet után jöhetett is a második kör.
Ezt odáig fogjátok látni, hogy elmegyünk a kennel előtt, ugyanis nem álltam meg felkapni a telefont, nem akartam megtörni a lendületet. Ezért a telefonom ezután 10 percig az üres kennelt vette (ezt levágtam). Durván ennyi időt töltöttünk kint a kifutón, amit most nem tudtam videózni, de legközelebb már csak az itteni dolgokat veszem majd fel, az lesz úgyis a lényeg innentől.
Nem maradtok azért teljesen képi dokumentáció nélkül, mert Juli (a gondozó), ahogy észrevette, hogy kimentünk és hátrahagytam a telefonom, utánunk jött lőni pár képet: 
Mi történt a kifutón?
Először egy kis ijedtség, falhoz és ajtóhoz simulás és összezavarodottság, majd apránként elkezdett felfedezni és falatokat összeszendi tőlem, követni a mozgásomat. Pár perc után már farokcsóvát is láttam tőle, itt elkezdtem kicsit jobban bevonni a gyakorlatozásba. Van pár fadarab/akadály a kifutón, ezeket szeretem használni, pl. megkerütletni, felmászni rá, stb. Ezt csináltuk Pokróccal is és a kezdeti ijedtség ellenére elég jól nézett ki elsőre. 
Nem volt kitörő boldogság részéről, de nem is vártam el, annak is nagyon örültem, hogy pánik nélkül kijutottunk és vissza, és nem az ajtóban ücsörögve töltötte kint az egész időt.
Legközelebb valószínűleg több mindent tudunk majd már kezdeni egymással a nagyobb térben. :)
Aztán ha ezt a "teret" is megugorjuk és bátorodik itt egy kicsit a következő 1-2 alkalom után és készen áll majd a még nagyobb térre, akkor elviszem majd sétálni a menhely melletti területre.
Innen folytatjuk hamarosan és ha minden így halad tovább, akkor pár héten belül végzünk is a rehab szakasszal.