Eridj 9. napja (2022 Dec 15) volt az első teljes nap már a nappaliba költözve. Nagyon jót tett neki a szobaváltás, így utólag csak azt sajnálom, hogy nem egy nappal korábban történt és "vesztettünk" egy napot. Ez volt az első este például, hogy hallottam szuszogva aludni úgy, hogy bent voltam vele egy térben, szóval tényleg sokkal jobban ki tud itt kapcsolni. A program viszont ezt megelőzően az volt, hogy mozgásra, felfedezésre bírjuk napközben.
Szentül hiszem, hogy sokszor azzal segítünk többet, ha nem történik MINDIG valami. Ha például a kutya állandan túlpörög, "lefáraszthatatlan", akkor nem kimerülésig kell pörgetni, hanem megtanítani pihenni, unatkozni. Ha pedig a kutya mindentől fél, bizalmatlan, akkor szintén nem kell állandóan valaminek történnie, mozognia, változnia körülötte, inkább legyen ezekből kevesebb, amit fel tud dolgozni és nem kell állandóan készenlétben lennie, hogy mi jön most?
Eszerint is játunk el Eridj-gyel, az idő túlnyomó többségében nem foglalkozunk vele célzottan, csak hétköznapi dolgok történnek körülötte: beszűrődő zajok az utcáról, tv/laptop nézés, beszélgetések, kutyák mozognak, eszünk, stb.
Ezek mind olyan dolgok amiket észlel, stimulálják az agyát, de semmilyen következménnyel nem járnak rá nézve, tehát egy idő után habituálódnak, megszokja őket (feltéve, hogy nem elviselhetetlen valami számára és tud eleget pihenni). A habituáció a legegyszerűbb, általában automatikus tanulási forma minden gerinces számára, egyszerűen megtanuljuk kiszűrni, figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat amik nincsenek ránk hatással. (Falióra effektus: az elején hallod, aztán egy idő után már nem veszed észre a ketyegést).
Szóval a napjainak nagy része ilyen mederben telik: Van 2 fix pont, reggel és este elmegyünk sétálni a többi kutyával, ezután kap mindenki reggelit/vacsorát. A kettő között 2 vagy 3 alkalommal foglalkozunk vele rövidebben vagy hosszabban, az idő többi részében pihenhet vagy nézelődhet ha van kedve.
Az első foglalkozása úgy nézett ki, hogy amíg én elmentem órát tartani, Kriszti arra próbálta ösztökélni a kanapén, hogy kidugja a fejét, felnézzen. Ez egy nagyon hasznos alapozás volt a délutáni alkalomhoz és rém cuki is ahogy "bábozik" a kiskutya:
Szóval Krisztinek sikerült elérnie, hogy egyre többet szemlélődjön ki a kanapé mögül úgy, hogy ott van valaki a szobában vagy magán a kanapén. 
Innen jött a folytatás:
Első körben beszórtam a kanapé mögé pár falatot, majd közvetlenül a kanapé sarkába többet, hogy előcsalogassuk, és átmentem a hálószobába.
Összesen 4 ilyen ismétlést tartottunk, egyre messzebb pakolva a falatokat, hogy egészen a szoba közepéig elmerészkedjen.
Ezután jött az, hogy a kiszórt falatok után már nem mentem ki a szobából, hanem a kanapén nagyjából mozdulatlanul, a fejemet lefele tartva (=nem őt nézve, vele foglalkozva) vártam, hogy kijöjjön felfedezni. Ez is elég jól ment elsőre, ebből is csináltunk 2 ismétlést, majd hagytam pihenni. Összesen majdnem egy óra volt ez a foglalkozás, bőven elég a napra.
A következő napon majd innen folytatjuk.