Eridj programja az év utolsó napján és az újév első napján így nézett ki:
Dec 31-re semmilyen tréninget nem terveztünk, csak pihenjen, játszon Bellával és vészeljük át az estét ahogy sikerül.
Reggel majdnem összejött az első közös játékunk is, még nagyon esetleges, de hamarosan rájön majd, hogy ezt is lehet. :)
Aztán úgy alakult, hogy a szüleim és unokahúgom átugranak délután meglátogatni minket, aminek nagyon örültem azért is, mert megnézhetjük Eridj hogy reagál 3 idegenre a lakásban.
Az előző 1-2 napban volt pár olyan "incidens", hogy megugatta Krisztit amikor bejött a nappaliba és felébredt/megijedt, szóval nem tartottam kizártnak, hogy hasonló viselkedést fog itt is mutatni, de nem így lett.
Mindenesetre felkészítettem mindenkit még a bejárat előtt, hogy ne foglalkozzanak a kiskutyával, ha ugat, ne ijedjenek meg, nézzék levegőnek és üljenek le kényelmesen, többit én intézem ha kell. Természetesen volt nagy meglepetés Eridj számára amikor az ajtón egyszercsak idegenek léptek be a nappaliba és első elgodnolása az volt, hogy fel-alá fog futkosni, második pedig az, hogy elbújik a kanapé mögé, de mindkettőt egy hang nélkül tette.
Szóval futott 1 kört, majd megérkezett a kanapé mögé és onnan szemlélte az eseményeket amíg mindenki helyet foglalt. Én szokásos helyemen a kanapén, mindenki més az asztalnál. Behoztam magammal egy kis tálnyi virsli karikát, hogy ha oldani kell egy kicsit a feszültségét akkor ne legyek teljesen eszköztelen. Hagytam is pár percig szemlélődni a kanapé mögül, láttuk ahogy dugdossa ki a fejét, de nem akarta senki se provokálni, se kicsalogatni. Aztán pár perc után bedobtam neki pár szem virslit egyszerű feszültségoldás gyanánt, amire fel is bátorodott és kijött hozzám a kanapéra.
Hagytam itt is pár percet szemlélődni, megnyugodni, majd felálltam mert érdekelt, hogy menynire zaklatja fel ha egyedül marad a kanpén idegenek között. Hát ennyire:
Összesen talán 30 perc kellett mire elkezdett annyira megnyugodni, hogy le is feküdt mellettem. Irdatlan nagy eredmény ez, hogy elhiszi hogy biztonságban van idegen emberek között. Ez ugyanis régebb óta gazdinál élő kutyáknak sem mindig ennyire evidens.
Kifele mozgolódásnál volt egy halk morranás részéről, de ennyi, nem ragadt bele, nem pánikolt vagy mozdult senki felé. Nem is foglalkoztunk ezzel, mindenki tette a dolgát nyugodtan, kiskutyának meg ez egy jó tapasztalat volt.
Este ahogy várható volt, eléggé megijedt a folyamatos durrogástól és főleg az első pár órában sokat szaladt fel-alá.
Volt bekészítve Kong és nyuszifülek is neki, de ebben az állapotban természetesen nem állt neki enni, nem is erőltettük. Ha megállt nálam, kapott pár simit, hogy lassuljon a pániktempó, ha meg el akart menni/bújni valahol, akkor meg békén volt hagyva.
Csak amiatt kellett igazán figyelnünk, hogy ajtókon ne akarjon mindenáron kitörni, ugyanis volt egy hevesebb óra amikor nagyon figyelte, hogy mit mikor nyitunk és próbáld kiosonni, de az összes szökési kisérletét megakadályoztuk.
Aztán az este második felére egészen megnyugodott, elfogyasztotta a kongját, meg pár kisérő nasit is mellé. Ha volt erősebb durranás akkor felriadt, de egyre többet volt fekve mint menekülésben. Nagyjából hajnali 2 fele pedig már tudtunk aludni is, szóval sikeresen átvészeltük a Szilvesztert.
Január 1 programjánál figyelembe vettem, hogy esetleg fáradtabb (az volt), de a hámmal mindenképp akartam haladni. Délelőtt tartottunk egy hosszabb gyakorlást, ami nagyon jól nézett ki. Formálással melegítettem be (arra jelöltem/jutiztam ha a hámmal interaktált), aztán bebújást néztük, fel is csatoltam rá az egyik csattott és hagytam elmenni vele (egy hete hordott már így félig felcsatolt hámot, nem volt neki új élmény), aztán később felcsatoltam a második csattot is, de nem igazítottam rá még rendesen, leszedtem inkább. Nem rohanunk, de ez már a célegyenes hám ügyben.
Hosszú a videó erről a gyakorlásról, de szerintem érdemes megnézni.
Estére tartogattam még egy hám szoktatós gyakorlást a napra, de megint elkezdtek durrogtatni és az elég fáradt Eridj ettől kicsit szétesett, úgyhogy pár perc után abbahagytam. Leegyszerűsítettük inkább az esti feladatot annyira, hogy hámon keresztül kellett kienni a vacsiját Kongból, hogy szokja a bebújást és a hám érintését, meg picit alakuljanak a társításai az eszközzel: Eddig akárhányszor előkerült ez a hám, az neki kaját jelentett.
Holnap remélhetőleg felrakjuk a hámot és ha nem történik semmi malőr, akkor a pórázt is el tudjuk rendesen kezdeni még aznap. Innen folytatjuk.